Joeker:
Kihült elmémben didereg az emlék
Mit szivesen a jelen mezébe öltöztetnék
Hinné az ember hogy a terv mi gerincét adta az
életnek
Egy pillanat alatt rommá porlik úgy hogy nem is értette
Mégis kísérgette álmait kísérgetve
Fohászkodik a szem a látóidegeket éretve
Az eget kérlelve ne bújtassa a napot
Ha élvezze az utolsó vasárnapot

Eckü:
Búcsúzni a legnehezebb persze megteheted
Azt is hogy kihagyod nem csal a szimatom
Ha őszintén nézünk egymásra a világ megváltva
Minden előítéletedet most tedd hátra
Az marad meg ami szép volt örök emlékek
A büszkeséget hagyd ha érzelmeid lennének
Még időt kérek feléd lopózom
Mosolyognék mint az iskolai fotókon
Te én meg mi az egész úgy ahogy
Az életed nem azért kaptad hogy búslakodj
Ahány ház annyi sors magyar közösség
Átragad a másikra mint a közömbösség
Zavart kelt érkezik de nem jókor
Ha gyorsnak ítéli visszavesz a tempóból
Abból a szempontból
De véghez fogja vinni mindazt amit elgondolt
Mondja még főleg ha szeretnétek
Hogy üres szavak helyett legyenek eredmények
Mérföldek években sikerekben könnyekben
Sorakoztak mint oldalak a könyvekben
Rólam hisz kiről szólna másról
Erősebb lettem Tőletek az összes bíztatástól
Találkozunk még mert folytatja
Az utolsó vasárnapot ma elcseréli szombatra

Mentha:
Ég az a hely ami a bölcsőmet ringatta
A hosszú éle titka az hogy elég ritka
Azt mondják egészségesen élni tartósabb
De manapság a halál egyre kapósabb
Ősz van a szél az arcomat karistolja
Künnyedén süllyed el a papírcsónak
Már vetkőznek a fák olyan közel a tél
Szeretni valakit valamiért
Minden egyesül egy fegyver elsül
Húzz fel egy kesztyűt és szembesülj
Mint a ringben veled szemben az ellenfél
Benned él a jó a rossz a két ellentét
Ha nincs melletted a család
Az élet tud ám úgy csípni mint a csalán
De nem tudhatod hogy a jövő mint hozhat
Mert ma még szombat de mi lesz veled holnap

Brash:
Egy félbetépett noteszlap és egy halott rózsacsokor
A szoba közepén lebeg felém egy fegyvert szegez
Egy félbehagyott gondolat egy odébbtolt kérdés
Csak kitalálni tudom pislákol közben egy fény
Talán ott a titok kulcsa egy megszáradt vérfolt
Miben rejlik sok hazugság ami persze szép volt
Nekem de te tudod végig hogy ez csak álca
Már nem látnálak rég majd egyszer elmúlik hátha
Tovább szakad az út még egy kereszteződés
Egy kérdőjellel több halványabb köd de sötétebb nappal
Mellbe szúrsz egy mattal egy sosem látott arcal
Vígasztalni próbálsz egy szebb szombattal
De a fegyver még mindig felém a csokor nevet tovább
Mert ha nekem szar neked jó tipikus ember morál
Az asztalnál derengek üresség a lapon
Ha hétfőm nem is de legyen egy utolsó vasárnapom