Utolsó Város - C.A.F.B.

Joeker: Kihült elmémben didereg az emlék Mit szivesen a jelen mezébe öltöztetnék Hinné az ember hogy a terv mi gerincét adta az életnek Egy pillanat alatt rommá porlik úgy hogy nem is értette Mégis kísérgette álmait kísérgetve Fohászkodik a szem a látóidegeket éretve Az eget kérlelve ne bújtassa a napot Ha élvezze az utolsó vasárnapot Eckü: Búcsúzni a legnehezebb persze megteheted Azt is hogy kihagyod nem csal a szimatom Ha őszintén nézünk egymásra a világ megváltva Minden előítéletedet most tedd hátra Az marad meg ami szép volt örök emlékek A büszkeséget hagyd ha érzelmeid lennének Még időt kérek feléd lopózom Mosolyognék mint az iskolai fotókon Te én meg mi az egész úgy ahogy Az életed nem azért kaptad hogy búslakodj Ahány ház annyi sors magyar közösség Átragad a másikra mint a közömbösség Zavart kelt érkezik de nem jókor Ha gyorsnak ítéli visszavesz a tempóból Abból a szempontból De véghez fogja vinni mindazt amit elgondolt Mondja még főleg ha szeretnétek Hogy üres szavak helyett legyenek eredmények Mérföldek években sikerekben könnyekben Sorakoztak mint oldalak a könyvekben Rólam hisz kiről szólna másról Erősebb lettem Tőletek az összes bíztatástól Találkozunk még mert folytatja Az utolsó vasárnapot ma elcseréli szombatra Mentha: Ég az a hely ami a bölcsőmet ringatta A hosszú éle titka az hogy elég ritka Azt mondják egészségesen élni tartósabb De manapság a halál egyre kapósabb Ősz van a szél az arcomat karistolja Künnyedén süllyed el a papírcsónak Már vetkőznek a fák olyan közel a tél Szeretni valakit valamiért Minden egyesül egy fegyver elsül Húzz fel egy kesztyűt és szembesülj Mint a ringben veled szemben az ellenfél Benned él a jó a rossz a két ellentét Ha nincs melletted a család Az élet tud ám úgy csípni mint a csalán De nem tudhatod hogy a jövő mint hozhat Mert ma még szombat de mi lesz veled holnap Brash: Egy félbetépett noteszlap és egy halott rózsacsokor A szoba közepén lebeg felém egy fegyvert szegez Egy félbehagyott gondolat egy odébbtolt kérdés Csak kitalálni tudom pislákol közben egy fény Talán ott a titok kulcsa egy megszáradt vérfolt Miben rejlik sok hazugság ami persze szép volt Nekem de te tudod végig hogy ez csak álca Már nem látnálak rég majd egyszer elmúlik hátha Tovább szakad az út még egy kereszteződés Egy kérdőjellel több halványabb köd de sötétebb nappal Mellbe szúrsz egy mattal egy sosem látott arcal Vígasztalni próbálsz egy szebb szombattal De a fegyver még mindig felém a csokor nevet tovább Mert ha nekem szar neked jó tipikus ember morál Az asztalnál derengek üresség a lapon Ha hétfőm nem is de legyen egy utolsó vasárnapom

Úgy volt jó Ahogy a parton ránk talált Ez az a szó Amitől mosolyra fakadnál Felidéznénk Ahogy ott ketten ültünk rég Ez csak a miénk Ami a nappal belénk ég Hová tűnjünk el, hol együtt újra élnénk? És ketten töltjük fel a nyarunk legjobb képét Ott leszünk egyszer, én újból csak azt kérném Te légy majd a jó, az első és utolsó Az első és utolsó Az első, az utolsó Az első és utolsó Hová tűnjünk el, hol együtt újra élnénk? És ketten töltjük fel a nyarunk legjobb képét Ott leszünk egyszer, én újból csak azt kérném Te légy majd a jó Mindenben ott vagy most is Csak a jó maradt meg rólad Társaságod illusztris, tenyérben látott jóslat Fülemben csengő szólam szomjamat oltó csókod Emlékek megmaradtak, mindet mosollyal óvom Élmény volt, az is marad, mindig a közelséged Az idő sem tépheti ketté soha ezt a szövetséget Fessen ránk ráncokat sorsunk és az élet Köszönlek téged, minden szépet Hová tűnjünk el, hol együtt újra élnénk? És ketten töltjük fel a nyarunk legjobb képét Ott leszünk egyszer, én újból csak azt kérném Te légy majd a jó, az első és utolsó Az első és utolsó Az első, az utolsó Az első és utolsó Hová tűnjünk el, hol együtt újra élnénk? És ketten töltjük fel a nyarunk legjobb képét Ott leszünk egyszer, én újból csak azt kérném Te légy majd a jó, az első és utolsó Az első és utolsó Az első, az utolsó Az első és utolsó