Legyen ünnep Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent Ezért létezünk, és olyan rendezetlenül Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek Közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre Amilyen te voltál, s amilyen egyszer voltam én De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén S maradtak hétköznappá szűkült színes álmok S maradtunk valósággá törpült óriások S itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet? Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön Bár engem rég nem érdekel Pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul Miért? Miért nem lehetsz itt közel? A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet Lehetett nagyszerű, de még sincs ráadás Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más Én is beálltam és beállsz te is a sorba Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét S ha a kép előtted lassan összefolyna Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk S itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet? Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön Bár engem rég nem érdekel Pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul Miért? Miért nem lehetsz itt közel? Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön De te messze vagy, nem érlek el Ahogy égnek a fények, én is elégek Ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel?

Hosszú útról érkezetem Senki nem volt mellettem Egyedül a csillagok Egyedül a csillagok súgták meg Hogy jó úton vagyok Lepihenni melletted Menedék a szívemnek Az úton Lepihenni melletted Menedék a szívemnek Hát engedd meg Kezemet nyújtom feléd Végül mégis eljöttem Végre itt állsz előttem Menekül a csúf magány Menekül a csúf magány Mi meggyötört annyi éjszakán Lepihenni melletted Menedék a szívemnek Az úton Lepihenni melletted Menedék a szívemnek Hát engedd meg Kezemet nyújtom feléd Valahol már álmomban Megpihentem ágyadban A mindennapi fájdalom A mindennapi fájdalom Hirtelen messze tűnt nagyon Lepihenni melletted Menedék a szívemnek Az úton Lepihenni melletted Menedék a szívemnek Hát engedd meg Kezemet nyújtom feléd Kezemet nyújtom feléd Kezemet nyújtom feléd Lepihenni melletted (Lepihenni melletted) Lepihenni melletted (Lepihenni melletted) Lepihenni melletted (Lepihenni melletted) Lepihenni melletted (Lepihenni melletted) Lepihenni melletted (Lepihenni melletted)

Van aki visszanéz De visszanézni nem kell sok ész Van aki szólt Amikor térdig sárban állt (mit várt) Mindig volt aki oldani próbált Volt, hát tudjuk már Mindig volt, (mindig volt) Kinek ha tennie kellett, nem félt, s nem várt új csodát Hol vannak ők, kiket nem láttunk rég? Itt bent, a szívünk múzeummá vált Itt vannak mind, s velük próbáljuk még Újra átírni egy régen elrontott szép harmóniát Elveszett gyémántok, elgurult gyöngyök Nem vagytok túl távol, mind visszajöttök Elveszett gyémántok, nem tűntök el Tudjuk hogy megvártok, tudjuk ha menni, menni kell Most is van szánk s hozzá sok pici zsemle Jó lenne hinni, úgy ez épp elég Mégsem úgy, hogy épp a szánk Legyen betömve - mi egyszer volt, régen volt Van ki szól, s van ki énekel Van ki próbál, s annyit érdemel Hogy minden szó kihez szól Végre érjen el Hol vannak ők, kiket nem láttunk rég? Itt bent, a szívünk múzeummá vált Itt vannak mind, s velük próbáljuk még Újra átírni egy régen elrontott szép harmóniát Elveszett gyémántok, elgurult gyöngyök Nem vagytok túl távol, mind visszajöttök Elveszett gyémántok, nem tűntök el Tudjuk hogy megvártok, tudjuk ha menni, menni kell Elveszett gyémántok, elveszett gyöngyök Tudjuk hogy megvártok, tudjuk ha menni, menni kell