Látomás (feat. Singh Viki) - Siklósi Balázs

Élni vagy élni hagyni, melyiket választanád? Bármit teszek, minden kapcsolatom társas magány Túlságosan monoton, ahogy az élet csendben lepereg Bánat jár a nyomomban, mert üres szívvel szeretek Utánam csak könny, megtört szív, elfojtott harag Érzéketlen ölelések meg ki nem mondott szavak Próbáltál te segíteni, de úgy érzem, már menthetetlen Talán látlak még, ha az életemet rendbe tettem Csalódások kövezték ki az utat nekem idáig De aki nem szeret már, újra még egyszer nem hibázik Magamba temettem magam, nincsen, aki kiásna Ordítanék belülről, hogy mentsél ki, de hiába Nem tudod, milyen ha üres a szívem Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem És ha fáj, én már azt sem érzem Többé, többé, többé A falamon a képeket nézem Hiába akarod, én akkor sem értem És ha fáj, én már azt sem érzem Többé, többé, többé Eddig bírtam, elég volt,hogy végig pótlék voltam Tűrtem szótlan jóban-rosszban azért, hogy lemondj rólam A csókod, bókod, ölelésed valójában kinek szólt? Én forró szívvel adtam őket, míg a tied hideg volt Bármennyit adhatok magamból, neked ez nem lesz elég Még kellettem is magam, de nem mutattad, hogy kellenék Nem csak nálam van ez így, neked nem megy senkivel sem Ami tőlem telt, azt megtettem, sok mindent elviseltem A szerelmet nem válthatod ki sem ésszel, sem pénzzel Egymagad jöttél a világra, és majd egyedül is mész el Ez volt az utolsó szó, amit még szívembe döftél Aztán kiléptél az ajtón, és nem jöttél vissza többé Nem tudod, milyen ha üres a szívem Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem És ha fáj, én már azt sem érzem Többé, többé, többé A falamon a képeket nézem Hiába akarod, én akkor sem értem És ha fáj, én már azt sem érzem Többé, többé, többé Egyszer még én is tudtam úgy szeretni, mint bárki más De túl sok gondot okoztam, és nem leszek többé már hibás Az én lelkemen nem szárad több könny és harag Inkább összegyűröm, elhajítom, és csak a kőszívem marad Te is tudod, ez nem működött, egyetlen perc sem volt igaz Eljátszhatnám, hogy jól vagyok, de egy megtört ember holtig az Elsírtam már egy élet minden könnyét Én már úgy sem tudnék nevetni, hogyha ma innen megszöknék Én nem gátollak többé, könnyebb lesz ez mindkettőnknek Hidd el, addig nem leszel szabad, míg a múlt egymáshoz bilincsel Most nem köszönök el, és nem kérdezem, hogy jössz-e Van az úgy, hogy két kirakós darab nem passzol össze Nem tudod, milyen ha üres a szívem Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem És ha fáj, én már azt sem érzem Többé, többé, többé A falamon a képeket nézem Hiába akarod, én akkor sem értem És ha fáj, én már azt sem érzem Többé, többé, többé