Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat, Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat, Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye, De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz, aki felvegye. Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe, Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe. Elvégre már olyan régen belopták a fülembe, Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre. Létezésem értéke és elmúlásom rém képe Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)... Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke, Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére. Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem, Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem. És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem, Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében. Refrén: (Kriszta & Horus) Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem, De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta Egy tükörben az életem, vagy most a látszat eltakarja? Vajon számít-e rám valaki, vajon lesz akinek hiányzok? Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok? Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol. Refrén: (Kriszta & Horus) Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél, Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél. Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre, Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre. De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek, Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek. Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád, Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben, Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben. Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem, Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem. Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad, A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab. Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott. Refrén: (Kriszta & Horus) Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta, Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta. De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem Aki nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen. Ez az életem emléke, emlékeztet elméket Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek. Csak játszottam és kacagva ástam a síromat, Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat. Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt, Így az idő távlatából már minden másképp fest. Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem. Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem: Születtem '80, éltem halálomig, De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. Refrén: (Kriszta & Horus) Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem