Ha lehetne még - DÁNIELFY

Lehetne újra február A szívedben olvadt jégvirág Engem nem érdekel, hogy épp ki lát Mert ez egy képzelet szülte másvilág Gyere csókolj úgy, ahogy még soha Velünk az idő kereke mostoha Hajnalig várok, mert történhet csoda Nem szakít el minket isten ostora Hegyeket másztam meg érted Mert a rosszban is láttad a szépet Rólad még őrzöm most is a képet Mert a mosolyod mai napig éltet Az illatod érzem az ágyban És a csókod ízét a számban Bocsáss meg azért, ha bántlak Szeretlek, ennyi hibám van Azt mondják okkal történik minden És az a fontos, hogy mi zajlik itt benn Meg hogy véletlen soha nincsen Ebben a sorsnak nevezett liftben Mert az én álmom, hogy álmodat élhesd De ez az érzés nagyon veszélyes Akár egy őrült, ki mindenre képes Igen, egy őrült, ki mindenre képes Lehetne újra február A szívedben olvadt jégvirág Engem nem érdekel, hogy épp ki lát Mert ez egy képzelet szülte másvilág Gyere csókolj úgy, ahogy még soha Velünk az idő kereke mostoha Hajnalig várok, mert történhet csoda Nem szakít el minket isten ostora Elsárgult levél a szíved De bennem van még a hited Üres szavak, mint lakatlan sziget Talán lesz egyszer majd, aki kiment Tudod, hogy több vagyok annál, mit láttál De a bizonyítványt nem magyaráznám De ha mégis az út végén várnál Én kifizetném a számlát Mert én a szívembe zártam a lelked Csak miattad óvom a csendet És ha az életnek vihara rám talál Lehetne újra február Lehetne újra február A szívedben olvadt jégvirág Engem nem érdekel, hogy épp ki lát Mert ez egy képzelet szülte másvilág Gyere csókolj úgy, ahogy még soha Velünk az idő kereke mostoha Hajnalig várok, mert történhet csoda Nem szakít el minket isten ostora Lehetne újra február A szívedben olvadt jégvirág Engem nem érdekel, hogy épp ki lát Mert ez egy képzelet szülte másvilág Gyere csókolj úgy, ahogy még soha Velünk az idő kereke mostoha Hajnalig várok, mert történhet csoda Nem szakít el minket isten ostora Ahogy mondtad, nem vagyok más Mint egy elkóborolt bárány Én is tudtam, hogy az a féltett ölelés Nem csupán egy ármány Hamis szólam, amit a szívemen játszol A lelkem néma zsákmány Kezedet fogtam, nem maradt más Mint egy színtelen szivárvány

Élni, élni, élni szeretnék Élni, élni, élni mindörökké Állok a sarkon, az éjszaka épp kinevet Jöhet még egy kör ez a tánc enyém Van az úgy, van az úgy Hogy harcolni kell a boldogságért Nézem a csillagos szép szemedet Meccselnék éjszaka még te veled Ez a most éj Elkísér A holnapunktól megkímél Élni, élni, élni szeretnék Élni, élni, élni mindörökké Élni, élni, élni, mit elhittem neked Élni, élni, élni szeretnék Élni, élni, élni mindörökké Élni, élni, élni és harcolni veled A szívem a város, a testem akárki lehet Szaladok, hogy az éj mossa el a szívem Nem kérek mást Egy pillantást Mi bódultságban a lelkemig ás Érzem, a vérem az most bizsereg Happy end-je a filmemnek épp lepereg Ez a násztánc, ami körülölel Azt súgja, most menni kell Élni, élni, élni szeretnék Élni, élni, élni mindörökké Élni, élni, élni, mit elhittem neked (mit elhittem neked) Élni, élni, élni szeretnék Élni, élni, élni mindörökké Élni, élni, élni és harcolni veled Száz féle vagy nekem Ha tudod a titkot, csukd be szemem Az éjben majd megjelensz És rám kacsintasz meztelen Mert egy őrült kép, ami szorít itt bennem Nem lesz senki mellettem és egyedül fekszem Csak egy bevetett paplan, ami rám maradt Vagy csak egy jól megírt színdarab Élni, élni, élni szeretnék Élni, élni, élni mindörökké Élni, élni, élni, mit elhittem neked (mit elhittem neked) Élni, élni, élni szeretnék Élni, élni, élni mindörökké Élni, élni, élni és harcolni veled (és harcolni veled) (És harcolni veled)

Kinyitom a szemem, és meglep hogy nem látlak Eddig téged öleltelek, most meg a párnámat Mi történt, ezt nem értem, az előbb Még itt voltál, mintha zuhanyoznál Megint csak egy álom volt, az ötödik a héten Egy újabb kínos színjáték az agy rendezésében Mi a titkod? Kérlek, mondd meg hogyan csinálod Nem hittem, hogy ennyire megvisel a hiányod Vajon mit csinálhatsz, jutok még eszedbe? Fogtad-e más kezét azóta a kezedbe? Kérdések gyötörnek, választ azt nem kapok Oly sokszor szólnék, de csendben maradok Hallgatok, pedig rohadtul nem akarok Így neveltek, ezt csinálják a magyarok A hidakról is leesnek majd a lakatok Lassan összeforrnak majd az üvegdarabok Egyedül ébredek És egyedül fekszem le De már nem is érdekel Vajon hol voltál este Bennem nincs már fájdalom Másban keresem a támaszom A magam útját járhatom A magam útját járhatom Telnek a hetek, múlnak a hónapok Megritkulnak a fájdalmas sóhajok Nem építhetek magam köré várat Sehova nem vezet a makacs önsajnálat Inkább előre, és próbálni nem nézni vissza A sors akarta így, a lelkiismeretem tiszta Azért neked se megy rosszul, ragyogsz a képernyőn Egyszer visszaadhatnád az ott hagyott kék ernyőm Vagy tudod mit, ha akarod, tőlem meg is tarthatod Legyen ez az ernyő az örök védőangyalod Óvjon az esőtől, óvjon a széltől Óvjon a haszonlesők hamis szerelmétől Óvjon meg mindentől, ami neked árthat Ne add oda bárkinek a finom, puha szádat Nincs más hátra, mint megköszönni mindent De mit tőled kaptam, az sohase volt ingyen Egyedül ébredek És egyedül fekszem le De már nem is érdekel Vajon hol voltál este Bennem nincs már fájdalom Másban keresem a támaszom A magam útját járhatom A magam útját járhatom Mondd, bevallanád azt, hogy neked is volt hibád? Én léptem, de te mért nem, nem értem Mondd, mért lenne más? Úgysem lesz már folytatás Én megbíztam, de te játszottál, így vége Egyedül ébredek És egyedül fekszem le De már nem is érdekel Vajon hol voltál este Bennem nincs már fájdalom Másban keresem a támaszom A magam útját járhatom A magam útját járhatom