So Na Bogi - Georgina Ledua

Kinyitom a szemem, és meglep hogy nem látlak Eddig téged öleltelek, most meg a párnámat Mi történt, ezt nem értem, az előbb Még itt voltál, mintha zuhanyoznál Megint csak egy álom volt, az ötödik a héten Egy újabb kínos színjáték az agy rendezésében Mi a titkod? Kérlek, mondd meg hogyan csinálod Nem hittem, hogy ennyire megvisel a hiányod Vajon mit csinálhatsz, jutok még eszedbe? Fogtad-e más kezét azóta a kezedbe? Kérdések gyötörnek, választ azt nem kapok Oly sokszor szólnék, de csendben maradok Hallgatok, pedig rohadtul nem akarok Így neveltek, ezt csinálják a magyarok A hidakról is leesnek majd a lakatok Lassan összeforrnak majd az üvegdarabok Egyedül ébredek És egyedül fekszem le De már nem is érdekel Vajon hol voltál este Bennem nincs már fájdalom Másban keresem a támaszom A magam útját járhatom A magam útját járhatom Telnek a hetek, múlnak a hónapok Megritkulnak a fájdalmas sóhajok Nem építhetek magam köré várat Sehova nem vezet a makacs önsajnálat Inkább előre, és próbálni nem nézni vissza A sors akarta így, a lelkiismeretem tiszta Azért neked se megy rosszul, ragyogsz a képernyőn Egyszer visszaadhatnád az ott hagyott kék ernyőm Vagy tudod mit, ha akarod, tőlem meg is tarthatod Legyen ez az ernyő az örök védőangyalod Óvjon az esőtől, óvjon a széltől Óvjon a haszonlesők hamis szerelmétől Óvjon meg mindentől, ami neked árthat Ne add oda bárkinek a finom, puha szádat Nincs más hátra, mint megköszönni mindent De mit tőled kaptam, az sohase volt ingyen Egyedül ébredek És egyedül fekszem le De már nem is érdekel Vajon hol voltál este Bennem nincs már fájdalom Másban keresem a támaszom A magam útját járhatom A magam útját járhatom Mondd, bevallanád azt, hogy neked is volt hibád? Én léptem, de te mért nem, nem értem Mondd, mért lenne más? Úgysem lesz már folytatás Én megbíztam, de te játszottál, így vége Egyedül ébredek És egyedül fekszem le De már nem is érdekel Vajon hol voltál este Bennem nincs már fájdalom Másban keresem a támaszom A magam útját járhatom A magam útját járhatom