Feldobom a követ, az ráesik a fejemre New York-ban jut eszembe Ady Endre Szívemre tűzöm a trikolor zászlót Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót Biztosak abban, hogy szakítanunk kéne De én nem szakítok, tizenhat éve Beszélni róla nem fekete mágia Mégsem elég az a párterápia Szívd csak a cigit, azt hiszed segít? Ki magával harcol az mindig csak veszít De a szakadékok az értékrendben Nem szűkülnek attól, hogy 'értem, rendben' Tudtam, hogy sírni fogsz, lassan tipikus Mindig ez van, ha én vagyok kritikus Megafonba üvöltöd az igazságod Míg a végén te is valóságnak látod Lehet, hogy seggfejség, hisz befogadtál Azon az ablakon mászok ki, amit nyitva hagytál Éjszaka, hogy levegőt kapjak Szűk ez a szoba, megfojt, hogy itt maradjak Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek Más emberekben téged kereslek Ha mégis két eletem volna Az egyik csak rólad szólna Feldobom a követ, az ráesik a fejemre New York-ban jut eszembe Ady Endre Szívemre tűzöm a trikolor zászlót Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót Biztosak abban, hogy szakítanunk kéne De én még itt lakom tizenhat éve Kétezerhét, nulla, hat, tizennyolc Kelet-Európa, felső polc Haragszol? lassan tipikus Mindig ez van, ha én vagyok kritikus Utcai harcos orcán fintor Ki fogod sípolni hogy ...? Mikor az ember strómanként viccel Mandinerből a gyűlölet spriccel Csak a négy-hat meg a hat-három De ne kelljen már útlevél kifele a határon Lássuk be, ez egy kicsikét toxik A maszkulinitásod szertefoszlik Disznóvágás, nepotizmus Pálinkagőzös hedonizmus A plakátról bámul vissza rád egy stock fotó Itt még a csecsemő sem ingyen mosolyog És ha van pénz, az sem ér semmit Itt pénzzel is sikerül szegénynek lenni Mogorva emberek a kisboltban Te meg máris érzed a gyomrodban, hogy Nem a te hibád, nem a te hibád, nem a te hibád Nem a te hibád, nem a te hibád, nem a te hibád! Nem a te hibád, nem a te hibád, ne ma, ne ma Nem a te hibád, nem a te hibád, ne ma, ne ma Tudom, hogy seggfejség, hisz befogadtál Azon az ablakon mászok ki, amit nyitva hagytál Éjszaka, hogy levegőt kapjak Szűk ez a szoba, megfojt, hogy itt maradjak Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek Más országokban téged kereslek Ha mégis két életem volna Az egyik csak rólad szólna Feldobom a követ, az ráesik a fejemre New York-ban jut eszembe Ady Endre Szívemre tűzöm a trikolor zászlót Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót Ahogy az ember megöregszik Rohadt kínos, kicsit mégis tetszik A puszta tény, hogy Ady Endre Remekül rímel a 'the end'-re

It's cold but still Like springtime to us A special kind of sorrow That lits me up Wanderlust brings me joy When my soul latches on To a second home Every journey nowadays Is a spiritual battle Not an easy getaway A steep learning curve To appreciate What you really have Closing the circles At the square of joy Here's to the fact That we're still together I remember running Into the late night What was I expected to find? I consume life in enormous gulps I saw reality through the lens of a dream There's a wormhole somewhere Near the avenue Still looking for hope at the mouth of hell Closing the circles At the square of joy Here's to the fact That we're still together I remember running Into the late night What was I expected to find?

Ha repülne a tested de a lelked karantén Tudja meg a világ hogy mit akarok én Táncolni és nevetni, sírni is talán S énekelni az élet kreol kék teraszán Azt hogy nánánánánánáá (Nánánánánáná) Náááná (Náááná) Nánánánánánánááná (Nánánánánánánááná) Nánánánánáé (Nánánánánáé) Hölgyeim és uraim hát végre itt vagyunk Halja meg a világ hogy mit is akarunk Adrenalin, izgalom, csupa móka, kacagás Végtelen sok lélek mégis egy szívdobogás