Nem Vagyok Én Milliomos - Ignác Rózsa

Te is túl jól ismered A millió éves rossz szokást Nem tudom szeretni, ami Nem az enyém, nem képmás Inkább háborúzzunk Minthogy kiderüljön A sajátom sem szerethetem Hagyom, hogy kihűljön Én se látok senkit De fogják a kezem Lehet, hogy újra csak a Boldogságtól viszket a tenyerem Úgyhogy vaksötétben dúdolom Hogy, rajtad hogy hegedült Az a lélek, minek nem hittem el Hogy nem vagyok egyedül Úgyhogy vaksötétben dúdolom Hogy, rajtad hogy hegedült Az a lélek, minek nem hittem el Hogy nem vagyok egyedül Úgyhogy vaksötétben dúdolom Csak te emlékszel, hogy Milyen szerényen, csendesen Mosolyogtam, amíg megvolt Amíg megvolt mindenem Arra, hogy milyen Bátran tartottam attól Amin átesik mindenki És pont ugyanolyan jól Szégyellném a világot Ha benne nem volnál És nem csak azért, mert Rajtad kívül nem számítok már Úgyhogy vaksötétben dúdolom Hogy, rajtad hogy hegedült Az a lélek, minek nem hittem el Hogy nem vagyok egyedül Úgyhogy vaksötétben dúdolom Hogy, rajtad hogy hegedült Az a lélek, minek nem hittem el Hogy nem vagyok egyedül Úgyhogy vaksötétben dúdolom Lá, lállá lállá, lállá lállá, lállá lállá Lá, lállá lállá, lállá lállá, lállá lállá Lá, lállá lállá, lállá lállá, lállá lállá Lá, lállá lállá, lállá lállá, lállá lállá