Mindent elbaszok - Molnár Tamás

Vagy mindent, vagy semmit Csak így akarom Legyen a döntő szó tiéd S én elfogadom Már a félmegoldás nem elég A megunt kedves szerepét Én nem játszom el Még tőled sem kell nekem! Vagy mindent, vagy semmit Így akarom én Legyen a szíved másoké Vagy csak az enyém Nekem nem kell nyári szerelem Vagy mindig jöjj Vagy sohasem De ne rontsd el így Ily könnyen az életem! A szél viszi a felleget De az ellenszél tán visszahozza még De én, ha egyszer elmegyek Többé gondolatban sem jutok feléd Vagy mindent, vagy semmit Csak terajtad áll Légy, aki nékem mondja el Ha valami fáj Legyen mindig egy a mi utunk Ha válságunkból kijutunk Csak velem örülj Ha ragyog a napsugár A szél viszi a felleget De az ellenszél tán visszahozza még De én, ha egyszer elmegyek Többé gondolatban sem jutok feléd Vagy mindent, vagy semmit Csak terajtad áll Légy, aki nékem mondja el Ha valami fáj Legyen mindig egy a mi utunk Ha válságunkból kijutunk Csak velem örülj Ha ragyog a nyár Ha későre jár Csak mellettem állj Vagy menj tovább És ne lássalak Soha már!

Tudom, hogy nem ezt vártad, nem ide szólt a jegy Hiába nyomod a vállam, mint egy magányos anyajegy Amit el lehet rontani, mi már elrontottuk rég A tüzet ideje volna eloltani, csak azok nem mi lennénk Pedig tudtuk, ha jön a szerelem, felemészt minket hamar Ez a társadalmilag elfogadott elmezavar De te a végsőkig elmész, nem tudod elengedni Közben a saját árnyékodtól is félsz Mert a végsőkig elmész, nem tudod elengedni Közben a saját árnyékodtól is félsz Én meg elfelejtek szeretni Esténként felugrunk zuhanó hullámvasútra Ugyanazokat a köröket futjuk, újra meg újra meg újra Pedig láttunk már majdnem mindent, mire megkaptuk egymást Hosszú évekre félretettük a realitást De te a végsőkig elmész, nem tudod elengedni Közben a saját árnyékodtól is félsz Mert a végsőkig elmész, nem tudod elengedni Közben a saját árnyékodtól is félsz Én meg elfelejtek szeretni Elfelejtek szeretni Én meg elfelejtek szeretni