Ay, ay Oh, nekem a benzinem az enzinem A szájszínem a szemem szívem Lehet az Eminem a denimem, de mi nem Nem mozgat már meg semmi hír Hogy mi hírnek maradni real Aki nem menő jövő akár egy Jenő nevű nő Csak azért mondok nemet Tudod, mert az igen, az hosszabb Nem figyelek semmire oda Mert ami minél jobb az rosszabb Nem érdekel néhány rímaszkéta fárasztó szó választéka Akinek a videójátéka az indítéka Nem vágunk mi fákat, csak pofákat, meg utat széleset Mi egyben tartjuk azt is, ami már régen szétesett Nem zavar, ha WC ülőke nincs fel- vagy lehajtva Nem is tudom hogy melyik a jó A lényeg hogy engem nem zavar Nem szeretem a német turistákat, bevallom őszintén Günther, házikomó hegyektől duzzad itt minden tér Nem az, hogy cashem van és betartom Számomra úgy mit sem ér Sok erre piccserel, de hova, kinek feszültök mind? Én még azt sem bírom, hogy minden úgy készül Hogy ne egyszer vegyed meg Úgyanúgy nincs így értelme, mint a megyerendszernek Nem bírom, ha a nő öntudatos, karrierista csak úgy, mint apa Na de metroszexuálisok titeket kicsit se bírtalak Mert nem fáj az igazság Csak ha úgy mondod ki, hogy nem tudod Nem az érdekel, hogy elkaptak droggal Hanem, hogy megúszod Nem szeretem a megszokást Azt' végül mindent úgy is megszokok Utálok befejezni, aztán mégis én zárom ezt a versszakot Nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem (nem) Haverom de-de, haverom de-de he de de de Nem szeretem, de nektek veretem Nevem el nem feledem, mellettem tekerem Ellenfelem nem kenem le feleslegesen, nekem ezt ne! (Ne) Nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem (nem) Haverom de-de, haverom de-de he de de de Nem szeretem, de nektek veretem Nevem el nem feledem, mellettem tekerem Ellenfelem nem kenem le feleslegesen, nekem ezt ne! (Ne) Nem szeretem, hogy politika miatt az ország megint ég Kinti majmok, aki nem itt él, az nem ítél! Nem számít a tekintély, hogyha lány rám kéjesen tekinté' És nem foglalkoztat, hogyha húst eszem és valaki ezért elítél Inkább, hogy a csirkemell árát a közértben fel vagy levitték Megfőzőm, de végképp telibeszarom, hogy milyen a teríték Nem foglalkoztat a megfelelés minek, hiszen egy ócska megfejtés Látszatra ítélni, elsőszóra felejtős sekélyes tévedés Én nem éneklek, mialatt mindenki hétes ódákat zeng Nem játszom magam túl felvételen, úgyis pofára megy Nem érdekel a sok csicseri, ki reggeltől estig robotol vakon Fosom a diplomát telibe, de kéne ezt monoton kapom, ja Nem indít be a diszkó, sok csíra feszengő majom Sokat iszok, lehet ebből lesz a bajom, s ha lehet ezektől kapom Hogyha elmegy az áram akkor áll be igazán az inter'nyet De nem bánom, ha nem szív be magába a virtuális gitt egylet Igen is gerjedek a nemekre, mert igeneket verek le A világ így áll kerekre, aha kajakra Hisz a nemzetemben sok fasz már nemzett sok faszt De nem bánom én a gazt, amíg a kasztja ki nem akaszt Kiskoromban a sok rámbó áradt a csakrámbó' Hol vannak a hősök, mi van ma hő sokk, meg nő sok? Ezalatt vigyázom bőröm, mert a ózon majd levadász Hiszen addig zörög a haraszt, amíg a két paraszt kanász (golyszija) Nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem (nem) Haverom de-de, haverom de-de he de de de Nem szeretem, de nektek veretem Nevem el nem feledem, mellettem tekerem Ellenfelem nem kenem le feleslegesen, nekem ezt ne! (Ne) Nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem (nem) Haverom de-de, haverom de-de he de de de Nem szeretem, de nektek veretem Nevem el nem feledem, mellettem tekerem Ellenfelem nem kenem le feleslegesen, nekem ezt ne! (Ne) Nem szeretem

Én cipő, te a fűző Egyenruhámon volnál a kitűző Én a zászló, te a lobogás Álmaimban a legkedvesebb horkolás Ha én a nappal, te meg a fénye Ha büszkék rám, te vagy az erénye Lennék az otthon, ha te a melege Gyermekiességemből éltető eleven Te kerékpár, én a kerék Én tanga, te pedig a fenék Te füst, én leszek a parázs Ha a dekoltázs mély, a derék darázs Te az út, én meg az utastárs Mint vonatjegynek a lyukasztás Amíg én húr a hegedűn, te a vonó Szomszéd, mint Amon Tobinnak Bonobo Ha én a nép, te annak is a hangja Ha lennék szó, te ereje, hatalma Volnék az ügyvéd, te bizony a törvény Elnökként nem engedném meg az önkényt Ha én lelkész, te reverenda Soha nem visszaadható szerva Míg én a fehér por, te a szívószál Ha mélyebbre zuhannék, onnan is kihoznál Csak legyen kraft, ha csavarodik a potméter Lehetnél te az "a", én meg a "b" terv Ha te a levél, én azon is a bélyeg Hogy az ragadjon meg csak, ami lényeg Ha te a mozifilm, én lehetnék a trailer A tudatunk a valóságtól messze vihetnénk el Te a mozifilm, én a trailer Csak vigyél el ha tré lel Hol van a lényeg? Nem tudom még A kanapén elfér két személy Van az úgy, hogy félek megköszönni De megtanultam már tőled Kell, hogy így legyen Minden amit látok, amit érzek Ami átok, lehet érdem Mit számít, hogyha veled élem? Te vagy aki felemel, vagy felemészt Ha jó, ha rossz is, te vagy a fele rész Én kérdőjel, te pont a mondat végén Téged a magasság vonz, engem a mélység Szinte kizár, vagy ha szintetizál Kell hogy legyen valaki a híd egyik oldalán Ha én a rossz szó, te számon a fék Aki megtanítasz arra, hogy mit hogyan, miért? Lennék hegyomlás, ha te a mélyvíz Bármi vagyok a te részed kiegészít Ha én a híd, te annak is a partja Egyszínűségemben te volnál a tarka Lehetnék bármi, nélküled nem kell Kár, hogy mikor nem vagy akkor fedezem fel Te a törvény, én a bíró Hogy mindig azt tartsuk be ami nívó Ha te rendőr, akkor én rabló Woop woop, szarul számol a police Te terminátor, én a Rambo, más De ugyanabból a karámból Te a papírpénz, én az apró Minek váltogassuk egymást haragból? Ha én a Duna, te az örvény A kötelezőbe, mit bevállalok önként Ha én a seb, te rajta az öltés Te vagy a legjobb dolog, ami velem történt Ha én a Duna, te az örvény A kötelezőbe, mit bevállalok önként Ha én a nyár hát ki marad a tél? Nélküled elveszne belőlem az aki él Ha lennél térkép soha nem jönnék le rólad Mint sajt a spaghettin, amikor egybeolvad Ha te Pest, én Buda, hogy tudjam minden jól van Én pohárban muslica, te meg a sörhab Te lehetnél a ravasz, én füstölgő puskacső A háborúban az is jó aki luftra lő Lehetnék kanyargó folyó, hadd ne legyek gát Úgy legyünk társak, hogy ne verjelek át! Minden amit látok, amit érzek Te vagy aki felemel, vagy felemészt Minden amit látok, amit érzek Ami átok lehet érdem Mit számít, hogyha veled élem? Te vagy aki felemel, vagy felemészt Ha jó, ha rossz is, te vagy a fele rész Hol van a lényeg? Nem tudom még A kanapén elfér két személy Van az úgy, hogy félek megköszönni De megtanultam már tőled Kell, hogy így legyen

Ahogy romantikával ölti ruhám újra minden nappalom Úgy váltom át a gúnyám mit az éjszakából rám hagyott Hogy figyelek hogy ne bántson meg semmi téged, érkezem Úgy hanyatlik a testem a magamról hitt, vélt értelem Hogy kevés vagyok hozzád hozzám hiszek vagy önbecsapok? Hogy kérdésből a kérdést tovább repítik a szempontok Hogy pont az i-re táguljon vagy jó az őrláng fénye még? Nem teszek csak szemlélődök, ez valóban én lennék? Ha látom mi fáj segítek, beléd látok szüntelen, De magamtól megvonom magam hűtlen fogadt türelem Az én reményem a jobb világ, de derogál a tenni vágy Hogy kedvesem a barátom? Vagy álljon meg, mint kerti tárgy Ha kinyílok, kiállok magamért védtelen porcelán, Hogy megrepedhessen a törést kérlek most ne hozd le rám Bájos naiv társaim látlak én ám titeket De ki lennék ki bírálja, hogyha ugyanezt cipelem Aki a szarban tapicskol az bizony, hogy majd szarba ver Nehéz a bátorsá ölthető reánk a szkafander Deák téri közhely idő, eltelnek a szép napok Azzal hogy meglássam azt, hogy valójában miért vagyok? Mikor a szívem szakad meg ha látom ha más hontalan Úgy könnyezem meg, hogy a jelen hazánk szídó korba van Kérdezem hát halkan: mi a fasz van veletek? Egy életem egy halálom egy hazám van! Kinek mi a jó? Teljesen relatív, Mert ami nekem rossz az másnak lehet pozitív. Játék az elme, ráébred erre, nem mindennek a szándék a lelke. Gondolsz e rá, ha egyszer mindennek vége, Háborgó tenger marad utánad vagy béke? Egyszer fent egyszer lent, egy szellem... Libikóka malomharc a rendszerben. A szavakon a kontúr, a gondolatokon túl, Beszív- kifúj, beszív - kifúj. A szavakon a kontúr a gondolatokon túl, Ne gondolkodd túl, ne gondolkodd túl! A szavakon a kontúr, a gondolatokon túl, Beszív- kifúj, beszív - kifúj. A szavakon a kontúr a gondolatokon túl, Ne gondolkodd túl, Te ne gondolkodd túl! Hogy más hite visz válaszútra vagy a hitem magamban, Nevessek, vagy sírjak, hogy életem csak 1 darab van? Vándor palánták vagyunk a planétán egy kalapban, Múlandó statisztikák a statiszta munkalapban. Porszem a viharban bandukolok egykén, Ha nem hetyke a konklúzióm Felismerem, hogy egyként, Húzzuk a rabigát, bibliát, ki rabbi igét. Mondd, mi lehet az amiben mindenki egyetért? A piros az ég, a fehér a szellem, a zöld a föld, Isteni manifesztum ördögi köröket tölt itt, A test a pohár, a lélek a bor, Annál személyesebb minél mélyebbre hatol Hazádnak trendületlen légy híve ó Te, Elvadult King Kongok között naiv Don Quijote. Frissen fésült zombi tudat, vírusszerű majomkór, Az logikus, vagy kényszer hogy majd tanulunk a bajokból? A tükörkép azt sugallja, hogy carpe diem, Mikor azt hinnéd, hogy minden rendben, márpedig nem. Filozófia vagy karma, vagy hogy létezik e végcél? Hogy többet érünk e magunk egy üres ABC-nél? Hogy más hite visz válaszútra vagy a hitem magamban, Nevessek, vagy sírjak, hogy életem csak 1 darab van? Kinek mi a jó? Teljesen relatív, Mert ami nekem rossz az másnak lehet pozitív. Játék az elme, ráébred erre, nem mindennek a szándék a lelke. Gondolsz e rá, ha egyszer mindennek vége, Háborgó tenger marad utánad vagy béke? Egyszer fent egyszer lent, egy szellem... Libikóka malomharc a rendszerben. A szavakon a kontúr, a gondolatokon túl, Beszív- kifúj, beszív - kifúj. A szavakon a kontúr a gondolatokon túl, Ne gondolkodd túl, ne gondolkodd túl! A szavakon a kontúr, a gondolatokon túl, Beszív- kifúj, beszív - kifúj. A szavakon a kontúr a gondolatokon túl, Ne gondolkodd túl, Te ne gondolkodd túl!

Múlik az élet a játék Számít, hogy szép -e a szándék? Ordíts ha érzed, ha fáj még Vagy pillanat volt az ajándék? Érezlek még a sötétben Részed is ott az egészben Szólj, hogyha vagy, mert a csend fáj Ami kint a világban az megvár Kell, kell neked, kell neked még, kell Kell, kell neked kell, neked gép kell Kell még Alkalmazásokon is túl Indulok odakint ahol fut az a film, mi pont új Karcsú jassz, csak úgy ami cool De ha nem vagy magyar a fotelem bepipul, ezért hát Chaten cselezek ellened hevesen keresek bosszú Kenyerem el ne vedd mert ez nem fair, fúj Mikor megesz a népi kórság, hogy a brigád Bekövessen legyek akit éppen imád. Ááááááá! Na de mi folyik itt, a szemem kifolyik, mint a viasz Még jó, hogy haverom a Diaz Idolokat követek, idomokat ölelek De mért' néz ki élőben mindenki szarabbul? Szalút, szar út vezet a felismerésig, pajzs a résig egy hüvelykujj Tudom, hogy esik az eső, mielőtt kinézhetek Visszaesőként mástól idézgetek Élet halál harc itt a lájk Szeret vagy nem szeret a hype Ki követ az úgy instalál Alulról tanulóból is van hová Haver én akkorába' vagyok, engem a világ jár körbe Egyenesnek tűnök a görbe tükörbe' Fotosoppolom a posztot, élőben kapcsolom a mostot Minden nap egy app, egy uncsi sittel A valóság igazi multifilter Minden nap egy app, egy ujjnyi snittel Valóság igazi multifilter Mert a lényeg az igazam, csak az egy, nincs más, mi marad Ha betörik a kirakat, kis gáz Szeparál a kérharmad a négyzáznegyvennégy A monitor mögött fröcsögöm kifele miért, miért? Amikor megválasztom, hogy magamat mivel verem át, tehát Követem vagy nem a napi-habi tematikát Hogy eszem és mentem a bolygóm, netán A bio paleo menő vagy az a mega vegán? Múlik az élet a játék Számít, hogy szép -e a szándék? Ordíts ha érzed, ha fáj még Vagy pillanat volt az ajándék? Érezlek még a sötétben Részed is ott az egészben Szólj, hogyha vagy, mert a csend fáj Ami kint a világban az megvár Élet halál harc itt a lájk Szeret vagy nem szeret a hype Ki követ az úgy instalál Alulról tanulóból is van hová Múlik az élet a játék Számít, hogy szép -e a szándék? Ordíts ha érzed, ha fáj még Vagy pillanat volt az ajándék? Érezlek még a sötétben Részed is ott az egészben Szólj, hogyha vagy, mert a csend fáj Ami kint a világban az megvár Számolom a lájkom, lájkom számolom Számolom a lájkom, lájkom számolom

Na-na-na-na-na, na-na Na-na-na-na-na, na-na-na Na-na-na-na-na Na-na-na-na, na-na, a-ay Megszakadt gondolatok, monoton alakok Kívül emberiek, de belül robotok Inasok, csaposok, lakájok, cselédek Közt te is, én is rabszolga vagyok Kiköt a csónak, ha vége a tónak És az ajtó végleg bezár Új bazárban névtelen pihen majd meg veled A fáradt, vén, bolond vándormadár Mi mást is tehetne, ha biztosra menne Helyette csak talánokat talál Készen a szerepre, kettő lett az egybe' Egyszerre kisdiák és tanár (társas magány) Parányi kirakati vagány Lett elmostlan fantáziám Sokallom, hogy sok emberből sokaknak Kevés öröm ma az általány Szomorú boldogság simogat Félelem riogat, bánom a tegnapokat Kutyából szalonna létem ép De ha csendben marad, akkor is ugat Könnyeim takarom, nekem a nyugalom Neked a hatalom érdekes Maszkomat ledobom, ruhátlan utakon Elköszönök magamtól: "Ég veled!" Nappali, nevető fényes tereken (tereken) Éjszakákon át, akármikor legyen Elkíséri a vendéglátós óhajod, kegyed De tudja jól, ha bántják, akkor sírni nem lehet Elhúzza hát a dalt, azt a boldogat Hogy neki mi esne jól, arról nem mondhat sokat Idegen tekintetek közt ott az otthona De haza már nem várja őt senki, sehova Társas magány Nyitott könyvként maszkok között béklyó Magával hadban áll Mert bántják és ez miért jó? Ellentmondva élni még tovább, kell még egy-két pohár Megszakadok, akkor is vannak rosszakarók zöldek meg sárgák Nem változom a világ fele, de persze sok más ebből mást lát Ha hibázom, falhoz állít a gyerekhad, kicsúfol és kiröhög Pedig veletek játszanék, hisz ez vagyok én, én, én is kölyök És mivé válik személytelen személyem, hogy ha a városba megy Körülöttem hallott-vélt történetekből ők határoznak meg Van, hogy megszeretgetnek, majd eldobnak, mert miért vagyok másé Hogy igazi maradjak, legyek csak egy darab háztartásé Hogy ha nem vagyok kedves, türelmes akkor nyergelek a nagy lovon Hogyha két krajcárral többem van, mástól veszem el én a vagyonom Vajon hol van az a barát, aki valóban belém lát Aki velem egy hajóban egy irányban, együtt, egy szelet vár Nesze (bumm) maradok én révész, aki a partok közt bolyongva evez Az, hogy melyik a világom, felsóhajtok: "Nincs! Egyik sem ez" Visszakuporodok magamba, dédelgetlek, bájos magány És, hogy valóban mennyire lennél én, érted már most talán Nappali, nevető fényes tereken (tereken) Éjszakákon át, akármikor legyen Elkíséri a vendéglátós óhajod, kegyed De tudja jól, ha bántják, akkor sírni nem lehet Elhúzza hát a dalt, azt a szomorút Magából úgy, hogy a könny is kicsordul Idegen tekintetekből megfont koszorú Ha érzést nem ad át, akkor mondd, hogy boldogul? Társas magány Nyitott könyvként maszkok között béklyó Magával hadban áll Mert bántják és ez miért jó? Ellentmondva élni még tovább, kell még egy-két pohár Na-na-na-na-na, na-na Na-na-na-na-na, na-na-na Na-na-na-na-na Na-na-na-na, na-na, a-ay Na-na-na-na Na-na-na-na, társas magány A-ay Na-na-na-na-na, na-na Na-na-na-na-na, na-na-na Na-na-na-na-na Na-na-na-na, na-na, a-ay