Lesz, ahogy lesz - Rúzsa Magdolna

Olyat mondok megint És Még 1 utca hajnalig Még 1 utca hajnalig Van most pulzusom, nem andalít Sétálok magamban, jó is így Nekem így Még egy pohár chardonnay Még egy pohár chardonnay Vajon hajnalig megint kihányom-é A szívem mindig húz a rossz felé A rossz felé Fiatal nőcskék lelkéből A lelküknek a kertjéből Szakíts virágot, egyből megtérül Egy kurva vámpír vagy az édenből Az édenből Igen, egy vámpír, egy keserű lélek Lehet lelke sincsen, csak szaladó évek Neked az hétfő, de neki mind péntek Nincsen egy nap sem, csak szaladó évek Ahogy öregszünk Te se leszel szebb, én se délceg Lehetek sármosabb, de fiatalabb nem Ők a szépek Még lehetünk boldogok És szaladunk előre, üldöz az élet Ilyenkor számít az, hogy valaki szeret-e Szeret-e téged Miért nem vagyok normális Miért nem vagyok normális Az élet túl konvencionális Amit látok kívül, mindig banális És unom is Olyan kurva okos mind Olyan kurva okos mind Közben megnézed, oszt sehol semmi nincs Csak vergődnek, de pucér picsa kinn Az van kinn Lehet, hogy egyedül maradok és Nem lesz majd senkim, de marad a pénz A pénz nem boldogít, ki mondja még Talán olyan, aki sosem látott pénzt Nem látott pénzt Nem félek attól, hogy egyedül maradok Ha egyedül maradok Majd többet nyaralok A fiatal nőcskék lelke bátor Nem félnek a vámpír kannibáltól Ja Ahogy öregszünk Te se leszel szebb, én se délceg Lehetek sármosabb, de fiatalabb nem Ők a szépek Még lehetünk boldogok És szaladunk előre, üldöz az élet Ilyenkor számít az, hogy valaki szeret-e Szeret-e téged

Néha menekülök minden elől Néha meg várok Néha mindent adnék valakiért De magam küldöm el Néha akarom, hogy mindenki jöjjön De becsukom az ajtót Néha elalszom a telefonon Mert senki nem felel S ha kérdem, miért van így Már senki nem válaszol De vannak álmaim És azt súgják, elképzelt szerelem Néha kinézek az ablakomon Nem történik semmi Rögtön lehúzom a redőnyöket Nem jön, aki kell Néha fékezném az álmaimat De ez az, ami száguld rég És most jó lenne, ha itt lennél S magaddal vinnél De hogyha kérdeném Már senki más nem felel De vannak álmaim, s azt súgják El képzelt szerelem Lehet, hogy soha nem érzed S én soha nem kérlek Hogy ugyanúgy várj, mint én Keress az álmaidban És azt akarom Szeress, úgy ahogy én Én most is szeretlek téged És ugyanúgy érzek És ott várok az út végén Kereslek álmaimban És azt akarom Szeress úgy, ahogy én Egyszer újra arra ébredek, hogy kinyílik az ajtó Akkor odaállhatnék eléd, ugyanúgy, mint rég S akkor fékezném a vágyaimat, bár ez az, ami száguld rég Ezért jó lenne, ha eljönnél, s magaddal vinnél De hogyha kérdeném, már senki más nem felel De vannak álmaim, s azt súgják Ez egy nagy szerelem Lehet, hogy soha nem érzed S én soha nem kérlek Hogy ugyanúgy várj, mint én Keress az álmaidban És azt akarom Szeress, úgy ahogy én Én most is szeretlek téged És ugyanúgy érzek És ott várok az út végén Kereslek álmaimban És azt akarom Szeress úgy, ahogy én Lehet, hogy soha nem érzed S én soha nem kérlek Hogy ugyanúgy várj, mint én Keress az álmaidban És azt akarom Szeress, úgy ahogy én Én most is szeretlek téged És ugyanúgy érzek Én most is szeretlek téged És ugyanúgy érzek Lehet, hogy soha nem érzed S én soha nem kérlek Hogy ugyanúgy várj, mint én Keress az álmaidban És azt akarom Szeress, úgy ahogy én Én most is szeretlek téged És ugyanúgy érzek És ott várok az út végén Kereslek álmaimban És azt akarom Szeress úgy, ahogy én