Kolkata Tumio Hete Dekho

Másfél hete Másfél hete gondolatom másra nem képes Gyűlölöm, hogy a fájásod még ilyenkor is édes Álomvilág, amit egykoron megkaptam De most hiányodból éhezőként egy mély verem, egy katlan Hisz nincs velem pajzsom, pillantásod tükre Azt, hogy meglássam, hogy a fény ráragyog az életünkre Ha előkerülsz Istenem, kérlek, ne fogj vissza Engedd, hogy kitárjam eléd, az én szívem tiszta Korlátok nélkül, ketten táncolnánk a szabadban Szép szádból szóló hangod innám szakadatlan Na, de nélküled nincs fény, ez opál-homály Színes révünkre pedig marad a kopár táj Magányos sebekkel hajtom le a fejem Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan ne feledd Magányos sebekkel hajtom le a fejemet Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan ne feledd Más Másfél hete, hogy töretlenül fájdalom Kínzó sebek útvesztőjét hordom lábamon Lecsengő tüzet próbálja, szüzek prózája, kereszt szakadatlan Marad mozdulatlan a paplan Fejemben furcsa dallam, nevetve súgja halkan Elválaszthat erdő, mező minden úgy lesz majd, mint hajdan Hiányzó alkatrész, vagy ettől az alkat kész Figyelem, hogy honnan jöttél, ügyelném, hogy hová mész Már másfél nap is sok tőled távol Csodának látlak én téged, azért hiányzol Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek Félgőzzel félig megyek, addig fogom kezed Hagyd, ha bolond leszek, csak had legyek veled Lehetnék bástyád, vagy hömpölygő büszke ár Őrzője kecses lépteidnek, mi szürkeségből fénnyé vált Másfél hete, hogy a babám nem láttam Másfél hete erdőt-mezőt bejártam Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem Másfél hete, hogy a babám nem láttam Másfél hete erdőt-mezőt bejártam Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem Hol van már? Madárlátta álompár Városokra távol hálom egy helyi bár Hegedűszó feledteti magányos világom Kövek sivatagában te vagy az én virágom Párnád kemény redőivé lett arcom ránca Hiányodban a Hold is csak kézzel festett tálca Ha szánsz rám ma holnap minden nap egy percet Maradok a hű híved, őrizem a szíved Utam ingoványos hosszú de nincs más célirány Pórnép között királynő ez a városszéli lány Utam ingoványos hosszú de nincs más célirány Pórnép között királynő a falubéli lány Másfél hete én már csak ezt fújom Zene, ital, csillogás követ a siker úton Örömteli pillanatok a barátokkal egy térben Mégis egyedül vagyok, mint máshogyan volt nem régen Mondd meg nekem mit tegyek azért, hogy te is itt legyél Az egyik énem veled van a másikban meg nincs mérték Ha nem látsz most belém, nem ismerheted lelkemet A hiányod az, ami minden nap magamat eltemet Folyton úton távol tőled erős lesz a magányom Elveszíteni soha, kapaszkodnék én akárhogy Csak kérlek kedves, nézd el, a világ megrontott Nem érzem át, hogy megölnek azok az egy kortyok Bánatom, hogy nincs helyem, tű vagyok a kazalban Nem látok kontúrt, mi erdő volt pedig azt most szavanna Egy emlék leszel, ami egykor elengedett Arcod fátyolos képpé vált, mert nem fogtam meg a kezed Ha végleg elmész ültetek a sírodra virágot És gyászolok, míg élek én egy egész világot Ha végleg elmész ültetek a sírodra virágot S így gyászolok, míg élek én egy egész világot Másfél hete, hogy a babám nem láttam Másfél hete erdőt-mezőt bejártam Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem Másfél hete, hogy a babám nem láttam Másfél hete erdőt-mezőt bejártam Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem