Hungarian Sonata

A hótenger ma a hegyeken áll Ugye vakít ez a fény? A szíved is jégbe zárva Itt a világ peremén. Tudom, hogy elrontottam Rémes tettem fáj. Vajon, hogy is volt, Lehet mindegy már. A lelkem rég csak ettől félt, Nagyon nehéz, hogy ma ez megtörtént. Hát jöjjön szél, és tél és hó! Tán így is jó. Legyen hó, legyen hó Még sose volt hasonló. Legyen hó, legyen hó, Olyan lelket mozdító. Bár tudnám azt, hogy mi lesz itt még! Jöjjön száz orkán! és közben a szívemen ül a jég. Ma fura erők jönnek A messzi távolból. Ez az el nem múló érzés A szenvedélyről szól. Ez itt és most sorsfordító Legyen hát minden jég és hó. Varázsos hangon szól a szív. Úgy hív... Ugye jó, ugye jó? Hogy a gondom a széllel száll Ugye jó, ugye jó? Nem sírok többé már. Nagy lépés, itt otthon vár, Ami volt nem fáj. A szívem hózáporként Fúj majd mindent át, A lelkem hadd vágtasson Hadd tomboljon, szóljon hát! S ha végül minden perced Jégkristállyá vált, A holnap rámtalál és a múlt lehull majd rám. Ugye jó, ugye jó? Ahogy elvisz a fénylő hó Ugye jó, ugye jó? Az erő bennem jár Nézz most rám Minden más volt rég. De ma új nap vár. S közben a szívemen ül a jég.