Szerencse, te mindig kerestél
Ó pénz, engem sose szerettél
Útnak indultam, hogy kaszáljak
És hazajöttem egy fűszállal a számban
Aztán rájöttem, hogy miért utáltál
Egyszer a szabad ég alatt a Dunánál
Ha nincs dumám, nem kell adományt várni
Nincs dohány, nem elég a dohányt rágni

Ez a keresztem, vadlovak szekere visz
Akkor is felfelé veretem, ha meredek is
Egyszer élünk, halálba tart ez a vágta
Szemkötő fel, és többé nem nézek hátra
Csak a szavam maradna, ha másom nem lenne
Inkább vesszen mindenem el, csak a becsületem ne
Füst száll meg whiskeypárlat illat
De a fiúk nem, csak a gitárok sírnak

Amíg kérdésekre választ keresel a fényben
Hosszú évek telnek el és még érettebb leszel
Addig az álmok megszületnek veled a sötétben
Amik most még alszanak de egyszer felkel majd a nap

Volt már egy pár jó lövésem
De ebben vagyok a legjobb, lókötésben
Nem adom fel, előbb add fel te
Addig meg úgyis vigyáz rám a nagy szellem
A megérzésem sohasem hagy cserben
Szóval csak hadd szóljon, az éjjel hadd teljen
Feltörné más lábát a cipőm
Nekem mindig több a sebem, mint az időm

Sosem ástam az aranyat lázasan
Annak is örültem, ha volt pár vasam
Erre azt mondták, hogy kívül tágasabb
Aztán lesték, hogy kihűlt-e már a tag
De azzal, hogy én mindig itt vadásztam
Ha kidobtak az ajtón, visszamásztam
Volt időm megunni a küzdelmet
És már csak ülök a kutyámmal a tűz mellett

Amíg kérdésekre választ keresel a fényben
Hosszú évek telnek el és még érettebb leszel
Addig az álmok megszületnek veled a sötétben
Amik most még alszanak de egyszer felkel majd a nap

Eltűnt rég a falról az árnyék
Sötét az éj, mint a fekete ló
A fenyők tövén mélyen alszik a láng még
De felette nézd, ránk nevet a hold
Eltűnt rég a falról az árnyék
Sötét az éj, mint a fekete ló
A fenyők tövén már pislogó láng ég
S nagyon közel az a fellobogó

Amíg kérdésekre választ keresel a fényben
Hosszú évek telnek el és még érettebb leszel
Addig az álmok megszületnek veled a sötétben
Amik most még alszanak de egyszer felkel majd a nap