A szeretet és a dal - Koncz Zsuzsa

A magyar legény gulyást eszik kenyérrel A kislány hátsójára csattint tenyérrel Hozz jó bort, amit a babád imád Aztán hadd csókoljam meg a hamvas pici szád A folytatásnak az lesz az ára Ha a legény gumit húz a fa szekerére Magyar ember kalapot tesz fejére Oszt rárivall a tüsténkedő nejére Asszony, gyorsan gyere be te mostan A főztödtől lehet, hogy befordulok Van-e nálad tiszta ing ottan? De lehet, hogy csak szimplán fintorogtam Delet ütött már az óra Teszünk mi a WHO-ra Pörkölt s bor pár uncia Utána meg babám puliszkája Magyar leány szalagot tesz hajába Hisztizik, ha benne van a bajába' Belekapaszkodok én a szalagba Édes rózsám, hadd tegyem be varródobozodba Szaladjunk a kert végébe át a gazon Siessünk, mert most még áll a fakunyhó Magyar asszony sok szoknyát vesz magára Sej bugyingót néha nem vesz alája Míg a fedő alatt puhul a far-hát Elkapja a postás méretes fapipáját Ha az ura a kocsmáról leszokna Nem lenne sejj a fél falu leszólítva Delet ütött már az óra Teszünk mi a WHO-ra Pörkölt s bor pár uncia Utána meg babám puliszkája Delet ütött már az óra Teszünk mi a WHO-ra Sonka, kolbász, szalonna A padláson egy halomba' A magyarok gyakran szoktak nótázni Borozni és utána meg ropni a táncot Hazaérnek ledőlnek a teraszra Mert nem találnak a kulcslyukba beborozva Amíg el nem jön értük a kaszás Evés-ivás, mulatás meg barátság

Kertész leszek, fát nevelek Kelő nappal én is kelek. Lá... Nem törődöm semmi mással, Csak a beoltott virággal. Lá... Minden beoltott virágom Kedvesem lesz virág áron. Ha csalán lesz, azt se bánom, Igaz lesz majd a virágom. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. Tejet iszok és pipázok Jó híremre jól vigyázok. Nem ér engem veszedelem, Magamat is elültetem. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. Kell ez nagyon, igen nagyon Napkeleten, napnyugaton. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág.

1. Valahol egy lány hófehérben jár O a legszebb messze földön Hívja őt egy nap az öreg király Feleségül megkívánja, de így szól a lány: R. ||: A királyé nem leszek, nem leszek Akkor inkább elmegyek, elmegyek Soha vissza nem jövök, nem jövök már:|| 2. Valahol egy lány feketében jár Arca sápadt, nem beszélhet Hívja őt egy nap az öreg király Hova mennél, szép leányom? Gyere hozzám! R. 3. Valahol egy lány sehova sem jár Szép titokban eltemették Hívja őt egy nap az öreg király Szörnyű mérges, hogyha nem jön - mit tehet mást? R. ||: Óó, valahol így van ez, valahol így van ez jóól:||

Kicsi, gyere velem rózsát szedni, Amíg el nem megy a nyár! Addig kell az ilyet elvégezni, Míg virul a határ. Kicsi, gyere fel a hegy csúcsára, Arra repül a madár. Addig szeretnék a csúcsig jutni, Míg van napsugár. Távolból jön a felhő, Meglátod, utolér, Fehérre festi a zöld mezőt, Hóval a téli szél. Ez a világ sora, nincs mit tenni, Elfordítom a fejem. Kicsi, gyere velem csókot csenni, Míg van szerelem. Megy az idő, ugye nincs mit tenni, Elfordítom a fejem. Kicsi, gyere velem csókot csenni, Most kell szerelem. Kicsi, gyere velem csókot csenni, Kicsi, gyere velem csókot csenni, Most kell szerelem.